Nincsenek termékek a kosárban.
ifj.Heimann Zoltán követte édesanyja és édesapja munkásságát és mostanra átvette apukája helyét a Pannon Bormíves Céh tagságban. ifj. Zoli újabban már ügyvezető is, így újabb kihívásokkal szembesült és úgy gondolja, hogy ezt a szemléletet, a szőlőhöz, a borhoz, a munkához és az élethez való hozzáállást a kollégáikkal is meg kell osztaniuk. „Csapatban dolgozni nagyobb élmény, mint magányos hősként virítani.”
Gondoltál magadnak valaha másik pályát?
Vívódtam egy darabig, hogy a borászat és a családi birtok az én jövőm, vagy lehetnék grafikus, fotós vagy tervező egy menő berlini, vagy Silicon-völgyi alternatív életemben. Aztán rá kellett ébredjek, hogy hivatásom csak egy lehet, és ez nekem a szekszárdi borász élet. A fotó és a design megmaradt hobbinak, egy olyan témának, ami mindig feltölt.
Mi a legfontosabb amit apukádtól tanultál?
Nem hiszek benne, hogy létezne egy dolog, ami legfontosabb. Ha igen, az a halászléfőzés. De talán ennél mégis meghatározóbb a sok kis apró élethelyzet, amiben példaképként világít az életemben Édesapám: felnézek rá a lényeglátása, a vezetői, motiváló képességei miatt, igyekszem eltanulni a hosszú távon építkezés szemléletét. Apának nagy bizodalma van a világban, hogy összefogással és sok munkával lehet közösségi értéket létrehozni, át lehet írni az addig átírhatatlannak hitt szabályokat. Ezt a pozitív életszemléletet valószínűleg életem végéig tanulnom, gyakorolnom kell.
A szakmád melyik részét szereted a leginkább? Miben érzed magad a legjobbnak
Szeretem a sokszínűségét a szőlészetnek-borászatnak: minden hónapban új feladatok, minden nap új kihívások. Nagy élmény ez az értékteremtés, amit a bor ad. Azt szeretem a legjobban, amikor a boraink, az életünk, a szekszárdi termőhely iránt nyitott embereknek tartok kóstolót és látom a szemükben, hogy elkezd működni az üzenetünk, ízlenek a borok és részesei lesznek a történetünknek, őszinte szurkolói, támogatói a feladatunknak.
