„Én idén kaptam meg Édesapámtól azt a megtiszteltetést, hogy képviselhetem a családunkat a céhben. Édesapám a 2-3. évben csatlakozott az alapítókhoz, én pedig elnökségi tagként kaptam szerepet.

Az öcsémmel együtt már a csatlakozáskor aktívan részt vettünk a borkészítésében. A palackozás, a pincemunkálatok és a metszés folyamataiban is mind jelen voltunk. Egy kis családi birtokként kezdtük, aztán ahogy én főiskolára kerültem, jobban elmélyültem a pincekönyv és a marketingmunka területén. Így az öcsém feladata a pince, Édesapánk a gazdasági vezető, én pedig egyéb más társadalmi szerepeket is viszek, a Magyar Borakadémia alelnökeként vagy a Pannon Bormíves Céh elnökségi tagjaként.

Legutóbb egy Bikavért hoztam a tagoknak, ami a 2016-os évjáratból talán a legszebb harmóniát mutatja. Nagyon hiszünk ebben a borban. Szerencsére már azt lehet mondani, hogy a Bikavér egyre inkább megtalálja a piacát, itthon is és nemzetközi vizeken. Azért fontos, mert minden benne van, ami Szekszárdot képviseli, a Kadarkán és Kékfrankoson át, egészen a Bordeaux-i fajtákig, sőt mi még egy kis Syrah-val is megfűszerezzük.

Nálunk mindig vita indul, amikor előhozunk egy szép bort. Általában ez úgy kezdődik, hogy Édesapám felbontana egy tízéves Szepsyt, én meg rácsodálkozom, hogy ezt tényleg meg fogjuk inni? Nem csoda, hiszen az ember úgy kezeli ezeket a borokat, mint műkincseket és mindig egy ünnep, amikor megkóstolhatjuk. Élve boncoljuk őket.

Mindig ajánlom a borász kollégákat. Ha rozéról esik szó, akkor Dúzsi Tamást, de Heimann Zoltán és Eszterbauer János is biztosan gyakran csuklanak. Vagy a nagy alapítókat, mint amilyen Vesztergombi Ferenc, akiknek sok mindent köszönhetünk. Az ajánlás mindig nagy öröm, mert csapatmunka, amit a borért teszünk. Ha egy rendezvényen Gere Andrea vagy Debreczeni Mónika éppen elmennek kóstolni, akkor beállok és képviselem az ő boraikat is. … Mert a magyar bor az elsődleges.”