A Pannon Bormíves Céhet 1999-ben tíz nagy presztízsű családi pincészet alapította. Az alapító tagok célja nem csak a legmagasabb minőségű borok készítése, hanem az etikus magatartás megvalósítása is. Fontos feladatuknak tekintik a kimagasló minőségű magyar borok népszerűsítését, és teljes mértékben elkötelezettek a kulturált borfogyasztás meghonosítása iránt. Lényeges vonásuk az önkorlátozó rendszabályok önkéntes vállalása, és az etikus magatartással együtt járó szabad betekintés pincéjükbe, egész szakmai munkájukba, a szőlőtelepítéstől a bor készítéséig. A céh tagjainak szakmai munkáját számos hazai és külföldi díj bizonyítja. Ennek szemléltetésére álljon itt egy példa: Ma a magyar borászat legrangosabb elismerése az 1991-ben alapított Év Borásza, majd 1996-tól az Év Bortermelője díj. Ezt a díjat az elmúlt huszonegy évben hat kivételével a Céh tagjai nyerték el. Az elmúlt évek során a díjat számos kritika érte, de úgy gondoljuk, hogy összességében ennek ellenére a díjazottak névsora mind a szakma, mind a fogyasztók véleményét hűen tükrözi. A Céh tagjai közül többen magas állami kitüntetésben részesültek. 1999-ben Szepsy István és Tiffán Ede szakmai munkásságuk elismeréseként a Magyar Köztársaság Középkeresztje kitüntetést vehette át. 2000-ben Árvay János, 2001-ben Gál Tibor és Gere Attila, 2007-ben Lőrincz György, Takler Ferenc, Bock József, Györgykovács Imre és Franz Weninger vehette át a Magyar Köztársaság Lovagkeresztje kitüntetést.

A Pannon Bormíves Céh jelenleg 34 taggal rendelkezik.

A Pannon Bormíves Céh szinte az egész országból képviseli az értékteremtő családi pincészeteket, amelyek stabil pillérei a kicsi, de mégis erős magyar borkultúrának.
A magyar szőlő- és bortermelés a Kárpát-medencei komplex és rendkívül színes geológiai folyamatok, a sajátos klimatológiai viszonyok és az ősi magyar lelkület hatására alakult ki. Történelmünk tragikus eseményei sokszor sodorták végveszélybe a szőlő vidékeket, az ott élő embereket és a tevékenységüket, de a hit csíraként mindig megmaradt, vagy jöttek újak, hasonló szellemiséggel és a hegyoldalak, pincék mindig újraéledtek.
Jelenleg is csökken országosan a szőlőterület, a piaci versenyben tisztességtelen eszközökkel találjuk magunkat szemben, gazdasági szabálykörnyezetünk rontja versenyképességünket. Hisszük azonban hogy a jövőt a hit, a tudás, az akarat, a szorgalom, a helyi kezdeményezések és fantasztikus adottságú termőhelyeink jelentik, szemben azokkal, akik a bort csupán befektetésnek és technológiai terméknek tekintik, és arc nélküli borokat állítanak elő a piacot kiszolgálva.
A Céheseknek életformája a gazdálkodás, itt képzelik el gyermekeik, munkatársaik és azok utódainak az életét is. Magyar borvidékekben, közösségben gondolkoznak, ahol jó élni és odalátogatni, mert az embereknek jövőképük van, derűsek, vezető elvük a szeretet, büszkék elődeikre, van egészséges magyarságtudatuk. Önként vállalt szolgálatot teljesítenek, őrzik a kölcsönbe kapott földterületeket és beteljesítik azok küldetését, megteremtve ezáltal a borvidékek és a magyar bor imázsát.